Luca-napon régen tilos volt fonni, sütni, mosni. Nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek. Magyar nyelvterületen „gonosz-járó nap”-nak is tartják, ezen a napon különösen a boszorkányok rontása ellen kell védekezni. Luca széke, Luca-napi búzaültetés, Luca-napi kotyolás és dologtiltás többek között ezek a népszokások és fogalmak élnek a köztudatban.
Eredete
Ezen a napon Szent Lúciára emlékezünk, aki egy előkelő szicíliai családban nevelkedett. A keresztény hitre tért szép fiatal leány szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt hitéért.
Luca napi szokások
Luca széke
Luca boszorkányos jellegéhez kapcsolódik az ötszög alakú lucaszék készítése is, melyet ezen a napon kezdtek el faragni. Készítéséhez kilencféle fát (kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát) kellett használni, s karácsonyig el kellett készülnie. Mivel a lucaszék lassan készült, minden nap csak egy műveletet lehetett rajta elvégezni, innen ered a mondás is, miszerint „Lassan készül mint a Luca széke“. A szék készítője magával vitte a széket december 24-én az éjféli misére, s ekkor a székre ráülvén megláthatta, hogy a gyülekezet tagjai közül kik a boszorkányok. Miután a szék készítője a boszorkákat felismerte, gyorsan szaladnia kellett, s maga mögé mákot szórva biztosítania, hogy leleplezett üldözője ne érjen a nyomába. Az otthon már biztonságot nyújtott, de a lucaszéket mindenképpen el kellett égetni.
Luca napi búzaültetés
Luca napjához köthető a búzaültetés. Ezen a napon kis tálkába búzát szórt a háziasszony, amit karácsony napjáig öntözgetett, s minél magasabbra hajtott ki, s minél jobban kizöldült addigra, annál bővebb termést jósoltak a következő esztendőre. Belsejébe mécsest, gyertyát volt szokás helyezni. A búza zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, Jézust jelképezte.
Luca napi kotyolás
A termékenység bebiztosításában szerencsésen besegítettek a Luca-napi alakoskodók/kotyolók, akik házról-házra járva mondták termékenységvarázsló rigmusaikat. A kotyolásnak nevezett szokás segítette az eljövendő bő termést és a jószágok megfelelő szaporulatát. A kotyolók – akik a néphagyomány szerint fiúk voltak – lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, s arra térdepelve mondták el a köszöntőjüket. A szalmát, amit a térdük alá tettek, a gazdasszony a tyúkok alá vitte. Amennyiben a kotyoló legények nem kaptak adományt, így fenyegetőztek: „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen“!
Luca napi jóslás
Luca napján készítették el a hajadon lányok azokat a jóslási cédulákat, melyeket 12 férfi nevével láttak el. Minden nap a tűzbe vetettek egyet, s akinek a neve az utolsó, megmaradt papírdarabon szerepelt, vőlegény lehetett.
Luca nap – dologtiltó nap
Tilos volt ilyenkor minden asszonyi tevékenység, így például a fonás és a varrás, mert bevarrták volna a tyúk fenekét, a mosás, befőzés, kenyérsütés stb. Akit pedig Luca tilalomszegésen kapott, akár kővé is válhatott.
Kedves Hölgyvendégeink! Itt az ideje vacsorafőzés előtt asztalt foglalni, csak, hogy nehogy a boszorkányok rontása utolérje 😉
